Magyarország erdőterületeinek közel 95%-án jelenleg is zajlik faanyagtermelés – még olyan térségekben is, amelyek védett vagy Natura 2000-es oltalom alatt állnak. A gazdasági célú erdőhasználat legnagyobb vesztesei a hazai nemzeti parkok, köztük a Bükki Nemzeti Park, ahol fél évszázados fennállás ellenére évről évre új vágásterületek jelennek meg. Sok esetben 140–150 éves tölgyesek és bükkösök tűnnek el, amelyek kiemelkedően értékes élőhelyek.
Ezek az idős erdők otthont adnak többek között a fokozottan védett fehérhátú fakopáncsnak, a parlagi sasnak, az uhunak, a hiúznak és a havasi cincérnek. Emellett kulcsszerepet játszanak a klímaváltozás hatásainak mérséklésében, a mikroklíma stabilizálásában és a biodiverzitás fenntartásában.
A kitermelt faanyag felhasználása: pazarló rendszer
A kivágott fa több mint fele nem tartós célokra kerül felhasználásra:
- 100 fából 62-t elégetünk,
- ebből 20 darab biomassza-erőművekben végzi.
Ez évente mintegy 1,4 millió m³ tűzifát jelent – nagyjából négy Puskás Aréna teljes befogadóképességének megfelelő mennyiséget. A tűzifa körülbelül 60%-a természetes erdőkből származik, ami hosszú távon jelentős ökológiai veszteséget okoz.
A biomassza-erőművek ennek ellenére csupán a hazai villamosenergia-fogyasztás 2,7%-át fedezik. Egy korszerű, nap- és szélenergiára épülő energiamixben az elégetett biomassza kiváltható lenne mindössze 41 modern szélturbinával és 570 MW új naperőművi kapacitással, ami a jelenlegi hazai naperőművi teljesítmény alig 7%-os bővítését jelentené.
Miért alakult ki ez a helyzet?
A probléma gyökere egy olyan erdőgazdálkodási rendszer, amely évtizedeken át a faanyagtermelést helyezte előtérbe az ökológiai szempontokkal szemben. Bár az erdészetek a jogszabályok szerint járnak el, a jelenlegi szabályozás nem képes megvédeni a legértékesebb erdőket. A természetvédelmi érdekek gyakran háttérbe szorulnak az erdőtervezési folyamatok során, így a kompromisszumok többnyire a fakitermelésnek kedveznek.
Szükség van egyértelmű állami döntésre
A helyzet rendezéséhez világos jogi állásfoglalásra lenne szükség: a nemzeti parkokban és a fokozottan védett területeken a természet megőrzése legyen az elsődleges cél.
Jelenleg a természetvédelem sokszor csak jelképes módosításokat tud elérni a fakitermelési tervekben, miközben az erdők ökológiai funkciói sérülnek. Egy beavatkozás lehet „szabályos”, mégis káros a természetes élővilágra.
Az erdők valódi értéke: ökológiai szolgáltatások
Az erdők nem csupán tüzelőanyag-források. Összetett ökoszisztémák, amelyek:
- hűtik a levegőt,
- párologtatnak és árnyékot adnak,
- csillapítják a szélsőséges időjárási hatásokat,
- stabilizálják a talajt és a vízháztartást,
- élőhelyet biztosítanak több ezer faj számára.
Minél nagyobb és összefüggőbb egy erdő, annál erősebbek ezek a hatások. A vágásterületek feldarabolják az erdőt, gyengítik az ökológiai hálózatot, és hosszú távon rontják az életminőséget.
Mit lehetne tenni? – A fenntartható erdőgazdálkodás iránya
A szakmai szervezetek szerint a megoldás három pilléren nyugszik:
- a pazarló faanyag-felhasználás visszaszorítása,
- természetkímélő erdőkezelési módszerek alkalmazása,
- hatékonyabb, hosszú távú energiastratégia kialakítása.
Már az is 20%-kal csökkentené a fakitermelést, ha csak annyival kevesebb fát vágnánk ki, amennyi jelenleg biomassza-erőművekben ég el. Ez lehetővé tenné, hogy a nemzeti parkok idős erdei végre háborítatlan élőhelyekké váljanak.
A szemléletváltás már elkezdődött – de bővíteni kell
Magyarország egyes erdőterületein már működnek olyan, folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodási módszerek, amelyek egyszerre óvják az élővilágot és fenntartható módon biztosítanak faanyagot. A szakmai tudás adott – most a döntéshozókon a sor.
Összegzés
A szervezetek arra figyelmeztetnek, hogy az erdőket nem tüzelőanyagként, hanem élő, összetett ökológiai rendszerekként kell kezelni. Az erdők jövője nem csupán természetvédelmi kérdés: alapvetően meghatározza mindannyiunk életminőségét és a következő generációk lehetőségeit.
Írta: Kramarics Dávid faápoló