A kőrisvész (más néven kőrispusztulás) egy gombabetegség, amely évek óta érinti Magyarország kőrisállományait – így a Vértes erdeit is. A betegség ritkuló lombkoronákat, kiszáradó ágakat és kidőlő törzseket okoz, ezért egyre több erdőlátogató szembesül a jelenséggel séta közben.
Ez a cikk bemutatja, mi okozza a kőrisvészt, milyen tünetei vannak, miért jelent kockázatot az egész erdei ökoszisztémára.
Mi a kőrisvész, és honnan ered?
A kőrisvészt egy gombapatogén okozza. Európa számos országában már a kilencvenes évek vége óta ismert probléma. Magyarországon az ezredforduló utáni évtizedekben kezdett szélesebb körben terjedni.
Hazánkban két rokon fafajt érint leginkább:
- a magas kőrist
- a magyar kőrist
A betegség különlegessége, hogy nem válogat kor szerint: a most kelő magoncoktól az évtizedes, kifejlett fákig minden korosztály veszélyben van.
A kőrisvész tünetei: mire figyeljünk?
A tünetek jellemzően a lombkoronán jelentkeznek először:
- a korábban dús korona fokozatosan ritkul,
- a levelek mérete csökken,
- az újonnan hajtott ágak gyengék maradnak,
- végül megindul a fa száradása.
Nincs két egyforma eset: van, amelyik fa néhány év alatt leépül, más évekig kitart. A folyamat sebessége az időjárástól, a csapadék mennyiségétől, a termőhely minőségétől és a fa általános erőnlététől is függ.
Miért veszélyes ez az egész erdőre, nemcsak a kőrisre?
Ahol a kőris az állomány jelentős részét adja, ott a betegség tömeges terjedése az egész erdőrészletet veszélybe sodorhatja. Ha rövid időn belül sok fa pusztul el, a lombkorona felszakadozik, az állomány záródása visszaesik, és nagy, fátlan tisztások jelenhetnek meg.
Hegy- és dombvidéki tájakon ennek komoly következményei vannak:
- gyorsabban indulhat meg a talajerózió,
- nehezebbé válik a csapadékvíz visszatartása,
- eltűnhetnek fontos élőhelyek.
Ezek a kockázatok a jelenlegi éghajlati viszonyok között – a heves esőzések és a szélsőséges időjárás miatt – tovább erősödnek.
Hogyan védekezik a kőrisvész ellen az erdészet?
A megfertőződött fák gyógyítására ma nincs bevált módszer. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az erdészet tétlen maradna. Az erdészet válasza a fokozatosságra és a helyi viszonyokhoz igazodó kezelésre épül.
Balesetveszélyes helyeken (utak, turistaösvények mentén) a beteg fák kitermelése gyakran szükséges. Biztonságos környezetben viszont az otthagyott holtfa értékes élőhelyet kínál, ezért ott inkább a megtartása a cél.
Nagy, egybefüggő területek helyett az erdészek mindig az adott állományrész konkrét állapotához igazítják a beavatkozást. Külön figyelmet kapnak azok az egyedek, amelyek a fertőzött állományban is egészségesnek vagy ellenállóbbnak bizonyulnak – ezek kulcsszerepet játszhatnak az erdő jövőjében.
Az erdő megújulása: milyen fák válthatják a kőrist?
Ahogy a kőrisek legyengülnek, több fény jut az erdő aljára. Ez lehetőséget teremt más, honos fafajok megerősödésére.
A Vértesben ígéretes elegyfajok lehetnek:
- kislevelű hárs
- madárcseresznye
- mezei juhar
- hegyi juhar
- korai juhar
Szárazabb, melegebb termőhelyeken emellett a virágos kőris és a berkenyefajok is teret nyerhetnek. Ezek a fafajok növelik az erdő fajgazdagságát, és stabilabb, alkalmazkodóképesebb állományt eredményezhetnek. A jövő erdeje minden bizonnyal másképp fog kinézni, mint a betegség előtt – ez azonban nem az erdő elvesztését jelenti, hanem egy sokszínűbb rendszer kialakulását.
Mit láthatnak a látogatók a Vértes erdeiben?
A kőrisvész által érintett erdőrészekben kidőlt törzsekkel, ritkuló koronákkal, fakitermelés nyomaival és fiatal újulattal találkozhatnak a látogatók. Ezek a képek elsőre drasztikusnak tűnhetnek, valójában azonban az erdő természetes megújulási folyamatához tartoznak.
Mi okozza a kőrisvészt?
Egy gombapatogén, amely Magyarországon az ezredforduló után kezdett szélesebb körben terjedni.
Gyógyítható-e a már megfertőződött fa?
Ma nincs erre bevált gyakorlati módszer – a szakmai válasz a megelőzésre és az erdő megújulásának támogatására épül.
A kőrisvész komoly veszteség, de megfelelő erdőkezeléssel az erdő megújulásának iránya alakítható. A cél nem egyetlen fafaj életben tartása, hanem a talaj, az élőhelyek és a természetes folyamatok védelme – hogy a Vértes erdei a jövőben is betölthessék ökológiai, közjóléti és tájképi szerepüket.
Írta: Kramarics Dávid Faápoló – Erdőművelő
Forrás: https://erdo-mezo.hu/